Egyszer volt, hol nem volt, a színes Déltávolság földjén, ott élt Csipkó, a vidám függöny, meg Bordó és Csíko, két ravasz reluxa. Mindannyian egy kényelmes kis házban laktak, nagy ablakokkal, amik a gyönyörű kertre néztek.
Minden reggel, amikor a nap kikukkantott a hegyek mögül, Csipkó izgatottan lobogott. „Jó reggelt, Bordó és Csíko! Ideje nekünk is nekilátni a napnak!” Csipkó vidáman köszöntötte a reluxákat. „Dolgozzunk együtt, és tegyük ragyogóvá ezt a szobát!”
Bordó és Csíko mindig készen álltak a munkára. Amint Csipkó befejezte a függönyök felhúzását, ők kecsesen beállították magukat, hogy pontosan annyi napfény jusson be, amennyi kell. Csipkó imádta a nap melegét, és a reluxák tudták, hogyan teremtsenek tökéletes hangulatot a szobában.
A három barát gyakran beszélgetett vidám dolgokról, miközben dolgoztak. Csipkó lengedezett a szellőben és mesélt a kinti kert érdekességeiről, Bordó és Csíko figyelmesen hallgattak, elképzelve a fényes színeket és illatos virágokat.
Egy napfényes délutánon Csipkó észrevett egy csintalan pillangót, amint kint lebegett az ablak előtt. „Ó, kedves pillangó, nem jönnél be játszani velünk?” Csipkó izgatottan kiáltott.
A pillangó, Pillangó névre hallgatott, elbűvölték a barátságos hangok, amiket hallott. Bereppent a szobába és Csipkó anyagára landolt, egy színpompás látványt teremtve. Bordó és Csíko bámulták Pillangó gyönyörű szárnyait, és azonnal barátok lettek.
Azóta Csipkó, Bordó, Csíko és Pillangó elszakíthatatlan csapatként működtek együtt. Pillangó gyakran landolt Bordó vagy Csíko lamelláin, és mindannyian játszottak együtt. Felváltva vetítettek árnyakat a falakra és közös tehetségükkel új mintákat találtak ki.
A barátságuk napról napra erősödött, és mindig találtak új módszereket arra, hogy örömet és vidámságot vigyenek az emberek életébe. Néha még a csintalan macska, Mici, és a kíváncsi kisegér, Piri is csatlakozott a mókához.
Esténként, amikor a nap búcsút intett, és a hold átvette a helyét, Csipkó, Bordó, Csíko és Pillangó összegyűltek, hogy csodálják az ég csillagos ragyogását. Megosztották egymással a kalandjaikat, nevettek saját bolondságaikon, és értékelték a közöttük kialakult köteléket.
Így történt, a Déltávolságban, a kényelmes házban, amelynek nagy ablakai a gyönyörű kertre néztek, egy függöny és két reluxa a legjobb barátok lettek. Felfedezték, hogy együtt dolgozva és elfogadva egyedi képességeiket, örömöt és nevetést tudnak vinni mindenki életébe, aki körülöttük van.
És így ért véget a történet, hacsak… nem kaptál kedvet Te is, hogy ilyen pillangós varázsfüggönyöd legyen, ami mintha élne, ahogy lengedezik és a széllel folytatott közös játékában hol az összes Napot beengedi, hogy az arcodat melegítse, hol pedig csak átengedi magán a narancssárgás fényt.
Kérdezd csak Lindát a pillangós varázsfüggönyeiről!
Itt olvashatod az előző mesénket: Függönyök és redőnyök harca (mese)
